Napraforgó Iregi Csíkos - apró

Vetőmagszükséglete: 4-7 kg/ha

Vetésideje április közepe. A nagy olajtartalmú, igényesebb napraforgó vetése 8-12 C-os talajhőmérséklet esetén, a kis olajtartalmú, kevésbé igényes fajták vetése már 7-8 C-os talajhőmérséklet esetén elkezdhető.

A napraforgó, a betegségek iránti fogékonysága következtében, nagyon igényes a vetésváltással szemben. Az önmaga utáni termesztést nem bírja, 5-7 évet kell várni, hogy az adott területre visszakerülhessen.

Legjobb előveteményei a kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, tritikálé, rozs), korán betakarításra kerülnek, nem hagynak nagymennyiségű szármaradványt a területen, a talajművelések időben és jó minőségben elvégezhetőek. Közepes elővetemény a silókukorica - ebben az esetben a visszamaradó szárcsonkokat és gyökérmaradványokat tárcsával fel kell aprítani, és 25-30 cm-es szántást kell végezni. Amennyiben szemes kukorica az elővetemény, célszerű korai éréscsoportút választani, a szármaradványok felaprítása után szükséges a szántást elvégezni.

Előveteménye ne legyen hüvelyes vagy pillangós virágú szálas takarmánynövény (a nitrogén-gyűjtés miatt hajlamosítják a napraforgót a gombás megbetegedésekre). A cukorrépa és burgonya betakarítása után visszamaradó lédús gyökér- és gumómaradványok fertőző gócokként a következő évi napraforgó állomány megbetegedését okozhatják.

A repce, dohány, kender, len, paradicsom és paprika után két év kihagyás célszerű, mivel a fehérpenész ezeknek is gyakran előforduló betegsége, az utánuk következő napraforgó fokozottan veszélyeztetetté válna.