Vetőmagszükséglet: kb. 19-21 kg/ha vetőmag.
Vetésidő: Vethetjük tavasszal és nyár végén, de a tavaszi vetés általánosabb. Tavaszi vetés esetén a lucernánál korábban, már március első felében is elvethető. A nyár végi vetés kockázatos, ezért csak öntözéses körülmények között javasolható, és ilyenkor takarónövény nélkül vetjük a vörösherét.
Tápanyag igény: Tápanyagigénye és trágyázása nagyon hasonló a lucernáéhoz. A két növény trágyázása között csak az a különbség, hogy a vöröshere alá kevesebb trágyára van szükség, mivel a vöröshere élettartama rövidebb és termése is kevesebb, mint a lucernáé. Istállótrágyát csak az elővetemények - illetve a takarónövények előveteményei - alá adhatunk. A fejlődéséhez bőséges tápanyagot igényel. Ezért nagy termések biztosításához tápanyagigényének megfelelő műtrágyázásra van szükség. A műtrágyák közül főleg a foszfor és kálium műtrágyák fontosak, ezeket rendszerint a takarónövények alaptrágyázásakor (ősszel) dolgozzuk be a talajba. Nitrogéntrágyázásra is hálásabb a vöröshere, mint a lucerna. Különösen a savanyúbb talajokon van kedvező hatása a nitrogénnek. A nitrogén műtrágyák mennyiségét befolyásoló tényezők a következők: a talajok nitrogénellátottsága, az öntözés, a vetésmód (pl. a takarónövényes vetés). A túlzott nitrogén trágyázás a takarónövény buja növekedését és a vöröshere felnyurgulását okozza. Fajlagos tápanyagigénye 100 kg szénatermésre vonatkoztatva: 2,3 kgN, 0,5 kg P2O5, 2 kg K2O, összesen 4,8 kg vegyes NPK hatóanyag.
Éghajlatigény: Az éghajlattal szemben igényes növény, csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlaton termeszthető gazdaságosan. Hazai viszonyaink között a 600-650 mm évi csapadék mennyiség az, ahol már termeszthetjük, de igazán a 700 mm feletti csapadéknál érzi jól magát. Nagy termések biztosításához nemcsak a csapadék mennyisége, hanem az eloszlása is fontos. Nemcsak a csapadékra igényes, hanem a levegő páratartalmára is. Hőigénye nem nagy, csak a magtermesztés igényel csapadékmentes, száraz, napos, meleg időjárást. A téli fagyokat is jól bírja, de tavasszal a felfagyásra érzékenyebb, mint a lucerna.
Talajigény: A talajjal szemben igénytelenebb, mint a lucerna. De nagy és biztos termések eléréséhez középkötött és tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású, nyirkos talajokat igényel. Laza homoktalajokon és szélsőségesen kötött, szikes talajokon nem termeszthető. De jól terem a mélyebb fekvésű, üde, humuszos homoktalajokon is. A talaj termőréteg mélységére és a talajvízszint magasságára sem olyan igényes, mint a lucerna.
Mészkedvelő növény, de mészigénye kisebb, mint a lucernáé. Ezért mészszegény talajokon is termeszthetjük; ahol a talaj termőrétegéne pH-értéke 6-6,8 között van. Az ilyen talajokon meghálálja a talajok meszezését, és ezzel is növelhető a termése.
Vetésváltás: A kétéves hasznosítású vöröshere nagyon jól beilleszthető a növényi sorrendbe. Rendszerint takarónövénnyel vetjük, ezért az elővetemények értékeléséhez tartozik a takarónövények értékelése is.
Jó előveteményei a kapás növények, főleg a jól ápolt cukorrépa, illetve az utána kerülő tavaszi árpa. Rossz előveteményei: a hüvelyesek, főleg a bükkönyfajok. Önmaga után 4 éven belül ne következzék "hereuntság" fellépése esetén pedig 5-6 évnél hamarabb ne kerüljön ugyanarra a táblára.
Kitűnő előveteménye az őszi gabonaféléknek, főleg a búzának, de száraz viszonyok között és késői feltörés esetén helyesebb, ha tavaszi kapásnövényt vetünk utána.
Az öntözést nagyon meghálálja, ezért öntözéses gazdálkodásunk fejlődésével a vöröshere termesztés lehetősége is tovább növekedhet.
