Leírás
Alacsony hőfokon szárított!
A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már puha húsú túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin-tartalmának nagy része ekkorra elvész.
A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Csipkebogyótea készítéséhez a kocsánynál vágjuk le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet
A szárított csipkebogyó hús a csipkebogyó (vadrózsa, Rosa canina) gyümölcsének azon része, amelyet a magok eltávolítása után szárítanak meg. Ez a hús a gyümölcs héját és a körülötte lévő gyümölcshúst jelenti, amely rendkívül gazdag C-vitaminban, antioxidánsokban, és más jótékony hatású vegyületekben.
Mire használható a szárított csipkebogyó hús?
- Teának: A leggyakoribb felhasználás – enyhén savanykás, gyümölcsös ízű tea főzhető belőle, ami immunerősítő és gyulladáscsökkentő hatású.
- Lekvárnak, dzsemnek: Vízbe áztatva, majd áttörve finom krém készíthető belőle.
- Gyógyhatású készítményekben: Hagyományos népi gyógyászatban is használják.
- Ételízesítőként: Fűszerként vagy ételkiegészítőként, például müzliben, joghurtban.
Elkészítési javaslat teához:
- 1-2 evőkanál szárított csipkebogyó húst áztass be kb. 2-3 dl hideg vízbe.
- Hagyd állni legalább 6-8 órán keresztül (vagy egy éjszakán át), hogy megőrizze a C-vitamint.
- Ezután langyosítsd meg, de ne forrald fel.
- Leszűrve fogyasztható, mézzel ízesíthető.
